Óvoda története

1919-ben nyári óvodaként indult el Mártélyon az első kisgyermekeket befogadó intézmény, ami azt jelentette, hogy évente csak néhány hónapig működött. Az első óvónő, Vekerdy Ilona 1912-ben szerezte oklevelét Hódmezővásárhelyen, 1919. június 1-jétől helyezték Mártélyra, és a nyári óvoda vezetőjeként dolgozott húsz esztendőn keresztül a községben. Az első években az iskolában lakott, az óvodások is az iskola udvarában játszottak. A faluban lakó Horváth házaspár saját házát ajánlotta fel az intézmény számára.

1931-ben az óvoda a parasztházból átköltözött a Rostás Flórián tulajdonában lévő Hegedűs-féle vendéglő tágasabb épületébee. Végre saját nyári otthonra lelt az óvónő és a gyerekek is. Az óvodában az apróságok irodalmi, ének-zenei, tánc- és színjátszásra nevelése folyt. A felnőttek is megismerték az ott folyó munkát, mivel egy-egy ünnepségre odasereglett a falu apraja-nagyja. Szép számmal jelntek meg vásárhelyi érdekelődők is. A hegedűszó nemcsak az ünnepélyek táncos műsorait kísérte, hanem az óvónő pedagógiaiai munkájának mindennapját is átszőtte a zene. A hegedűt mindig a kezeügyébe tartotta a teremben, sőt az udvaron is.

A szülők1932-ben kérvényezték, hogy már március 1-jén kezdődjön meg az óvoda, és legalább fél évig tartson nyitva. Takács Ferenc, a vásárhelyi törvényhatósági bizottság tagja indítványozta a közgyűlésnek, hogy a napközi otthon állandó kisdedóvóvá nyilvánítsák, és államsegéllyel építsenek e célból egy erre a célra alkalmas épületet. Sajnos az elképzelés nem valósult meg, de 1937-től már hét hónapig tartott nyitva a napközi.

1940-ben, amikor Vekerdy Ilona Vásárhelyre távozott, hogy a Malom utcai óvodában foglalja el új állomáshelyét, búcsúztatására nagyon sokan kimentek a vonathoz. A Vásárhelyi Reggeli Újság a következőképpen számolt be az esemélyről. "Csak azt vette észre, hogy amikor a vonatra fel akart ülni, ott van a fél falu. Lelkészek, tanítók, növendékek, szülők, mind-mind virággal árasztották el, úgy vettek tőle búcsút érzékenyen, meghatódva, mint ahogyan ő maga is könnyek között távozott el arról a helyről ahol leánylekének kincseit osztogatta szét kicsi generációknak, és ahol szívének tiszta szeretetét vitte a kisdednevelés ügyét hosszú időn keresztül."

1940 után Mártélyon a Kossuth utca 1. szám alatti épületben mégiscsak megnyílt az állandó óvoda, melyben 1952-ig működött. A háború éveiben Kmelykó Mária képesítés nélküli óvónő látta el a feladatot, majd 1948 és 1950 között Kiss Lajosné, Kelemen Katalin óvónő. 1951-től 1957-ig Falta Imréné Sebestyén Elízt helyezték az óvodába.

Az óvoda ez idő alatt végleges helyére költözött, az úgynevezett Tornyai-házba, mely egykor a neves festőművész műterméül szolgált. Az épülelet átalakították, jelenleg is itt működik az óvoda. 1957-től 1969-ig Fehér Franciska, Szegeden végzett óvónőt helyezték a mártélyi intézménybe.

    Tornyai János "Hótig nyögöm háza"

1969. augusztusban került a faluba Hízó Zoltánné, Oljüs Rozália, aki Szarvason a Felsőfokú Óvóképzőben végezett 1964-ben. Tevékenysége során folyamatosan bővült, szépült az óvoda, amely az Általános Iskolához tartozott. 1977-ben jelentős változás történt a gyermekintézmény életében. Az osztatlan, egy csoportos óvoda részben osztottá vált. 1993. december 31-én vonult nyugdíjba.

Munkáját Szabó Lászlóné Kosztolányi Rózsa Anna folytatt, aki 1977-ben  óvónői diplomát szerzett Szarvason.  Nagy hozzáértéssel, igyekezettel és lelkesedéssel folytatta elődei munkáját, amelyben segítettek óvónő kollegái és hosszú ideje ott dolgozó dajkái, Horváth Pálné Jutka és Szűcs Imréné Erzsike, akik Hódmezővásárhelyen szereztek dajkai szakmunkásbizonyítványt.

/Forrás: Száz magyar falu könyvesháza - Mártély

 Vásárhelyi Téka 11. Hódmezővásárhely óvodatörténete/

Felső képen: Csatlós Pálné,  Horváth Pálné, Fülöp Andrásné, Szabó Lászlóné, Szűcs Iméréné

Alsó képen: Horváth Pálné, Szabó Lászlóné, Csatlós Pálné, Fülöp Andrásné, Bordás Györgyné