2015/16.

Mikulás az óvodában

Hagyományokhoz híven ebben a tanévben is megérkezett a Mikulás az óvodába. Már hetek óta készültünk a nagy napra. A kisebbek Mikuláscsizmát, puttonyt festettek, a nagyobbak Mikulás figurát hajtogattak. Képességeikhez mérten firkálták, vagy már rajzolták a gyerekek a kívánságleveleket. Természetesen mindenki tanulta a verseket, énekeket és megpróbált nagyon jó lenni.  Sajnos a gyerekek hiába várták a havat, a Mikulás így kénytelen volt gyalog jönni hozzánk, a gyerekek nagy derültségére. Szerencsére elbírta a nagy puttonyt, ami hatalmas csomagokat rejtett. Nem csak édesség, de kifestő és mese-párna is került elő a Mikulás zsákból, amiket a krampuszok segítettek kiosztani. A Mikulás bácsinak minden gyerekhez volt egy-két kedves szava, és a gyerekek meglepetésére sok dolgot tudott róluk, persze csak jót.  Az ajándékosztás után Mikulás-bulival folytatódott a délelőtt. Az SZMK ajándéka volt a gyerekeknek a gazdag csomag, a finom habos kakaó és a sütemény. A gyerekek nevében köszönjük a szülőknek, hogy ismét egy jól sikerült rendezvényt tudtunk a gyerekeknek szervezni.  Köszönjük a Mikulásnak és segítőinek, hogy eljöttek hozzánk, reméljük jövőre is várhatjuk.

 

 

 

2014/15.

Óvodás kirándulás Ópusztaszerre

A kisgyermekek számára fontos, hogy mielőbb tapasztalják meg a gyökereiket, többek között ezért is esett a választás az Ópusztaszeri Emlékparkra, amikor kirándulást terveztünk. Ha még nem is értik  az óvodáskorúak, mi az, hogy őseink, a honfoglalók, de érzéseket élnek át, hangulatokat, benyomásokat az ősi magyar életről.  Legnagyobb élmény a lovasbemutató volt. A mártélyi gyerekeknek a ló közelsége természetes, ezért igazi átéléssel nézték a lovagoló „ősmagyarokat”, a lóhátról kilőtt nyilakat, a versengést, megérintette őket az ősi misztikus zene. A jurtákba szintén népi ruhába öltözött „lakók”mutatták meg a berendezést, a férfiak fegyverzetét, a nők varró felszerelését, a gyerekek játékait. Itt óvodásaink megszólaltatták a sámándobot is. A lányoknak az itt bemutatott ékszerek, szép ruhát tetszettek a legjobban.  A parkban nem csak ősi emlékeket láthattunk,  régi gépekre felmásztunk, gőz mozdonytól a cséplőgépig sok régi gépet megnéztünk. Láttuk a vasútállomást, a gátőrházat, skanzenben a népi parasztházakat, volt akinek a tűzoltó állomás tetszett a legjobban, volt akinek a kendermagos kakas a parasztudvarban. A régi iskolába betérve kicsit meglepődött mindenki az olajos padló, a katedra látványára, és a tanítóúr szigorú, népi beszéde, főleg a nádpálcája kicsit riasztó volt.  Igazi érdekességnek számított a  gyerekeknek  a halászkunyhó, amikor elmeséltük, hogy az régen Mártélyon volt, és  mártélyi emberek építették.  A hatalmas park lehetőséget adott a nagy sétára, szaladgálásra, jó ízű ebédre, jégkrémezésre. A sok látnivalóból mindenkit más fogott meg, de elmondhatjuk, hogy tele élményekkel, fáradtan érkeztünk haza.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Húsvétváró kirándulás az óvodában

A mártélyi óvoda Szülői Munkaközösségének anyagi segítségével ismét Szegedre utazhattunk. Ezúttal az úti cél az Árkád volt, ahol megnéztük a Húsvéti kiállítást. Igazi látványosság volt a gyerekektől háromszor nagyobb festett sok-sok tojás. Átsétáltunk a „csokigyáron”, ahol a húsvéti nyuszik futószalagon készítették a csokitojást, pingálták, csomagolták.  A kiállítás után egy órát önfeledten játszottak a gyerekek a hatalmas méretű játszóházba. Utólag is köszönjük a szülőknek, mindazoknak, akik segítségével az óvodai farsang anyagilag jól zárult, a bevételből több lehetőségünk van különböző programot szervezni a gyerekeknek.

 

 

Utazás Hódmezővásárhelyre

2015. február utolsó hetében a nagycsoportban egész hetes projekt keretében a járművekkel foglalkoztunk. A hét folyamán minden tevékenységet a közlekedési eszközök köré csoportosítottunk. Meséltünk, verseltünk, énekeltünk a vonatokról, kocsikról. Rájöttek a gyerekek, hogy több dalt is ismernek e témakörben. Vízuális foglalkozáson tutajt ragasztottunk, papírhajót hajtogattunk, ezeket vízre tettük. Festettünk vonatot, amibe mindenki önmagát és a barátját rajzolta. Az otthonról hozott, kedves járművekből kiállítást is rendeztünk. Volt aki a nagypapájával hajtogatott otthon gőzhajót és repülőt, ezekkel lepte meg a csoporttársait. A téma keretében szerveztünk egy kirándulást Hódmezővásárhelyre, természetesen a kiscsoportosokat is magunkkal vittük. Járatos busszal utaztunk, várakoztunk, jegyet vettünk, megbeszéltük az autóbusszal való közlekedés tudnivalóit. Vissza vonattal jöttünk, így másik eszközt is kipróbáltunk. Volt olyan kisgyerek, aki még soha nem utazott vonattal korábban. A gyerekeknek az ismeretszerzésnél még fontosabb volt azonban a két utazás közötti élmény, amikor a játszóházba játszottunk egy órát.  Kellően elfáradva, sok-sok tapasztalattal érkeztünk haza az óvodába.

Színházban jártunk

2015. február 15-én a Szegedi Nagyszínház Csukás István – Nagy Imre Erik Szökevény csillagok előadásán jártunk 28 óvodással és 7 érdeklődő felnőttel. A gyerekeknek már az is nagy esemény volt, hogy elhagyjuk együtt a falu határt, buszra ülve egy nagyvárosba utazunk.  Az úton érdeklődve nézték a látnivalókat, egymással versenyeztek, ki mit lát, kamiont, villamost, trolit. A Színház épületét csodálva nézték, amikor az bejárat elé állva megnéztük, milyen kicsik vagyunk mellette, de az ámulat tovább fokozódott a belső építészetet látva.  Még a felnőtteket is elkápráztatta az épület belső kialakítása, díszessége, nem hogy az apróságokat. Kíváncsian néztük a páholyokat, a négy emeltnyi nézőteret, de a legérdekesebbnek a gyerekek a zenekari árkot találták, vidáman integettek le a hangoló zenészeknek.

Mikor megszólalt a csengő, egy mesevilágba csöppentünk. Varázslatos díszletek közé lágy zene kíséretében minden oldalról szaladtak a mese-manók, akik végig táncolták a történetet, mint egy élő díszlet.

 A zenés darab története szerint a gazda a szemétdombra hajítja elhasználódott eszközeit, a törött létrát, a kicsorbult gereblyét, és a lyukas hordót. Egy varázslat segítségével egy napra emberré változnak ezek az eszközök és elszöknek. Amikor ezt a gazda észreveszi, utána küldi a béres legényt, közben hozzájuk csatlakozik egy szegény árva leány is. A szökevény csapatot üldözi a gonosz gazda, a mostoha boszorka. Meseország határához érve a csapat megmenekül.

A mese végszava felnőttnek, gyereknek tanúság volt:

 „     -        És hol van Meseország határa?

-          Itt van!

-          Nem látom!

-        Persze, hogy nem látod, mivel láthatatlan! A határ is, Meseország itt van a földön, csak nem látjuk! A határ egy láthatatlan vonal, s aki átlépi, nem hazudhat többé! Mindig igazat kell mondania!”