Pályázatok
2018. január 15. 22:46

/files/őszpályázat.docx

/files/Merjünk gyerekek lenni.docx

2017. december - két különdíjjat kapott pályázat

Pályázó: Csatlós Pálné

óvodapedagógus

 
Dr. Ranschburg Jenő

 

„Merjünk gyereknek lenni” –Az agresszió kezelése óvodás korban a környezetünk segítségével

 

Napjainkban egyre többet hallunk a gyermekkori agresszióról, annak gyakoriságáról, keressük okát, annak megoldását.

Véleményem szerint az agresszió kialakulásának három fő oka van. 

A gyerekekben felgyülemlett frusztrációt nem tudják kellően levezetni, érzelmileg nem elég stabilak és túl sok infokommunikációs eszközzel vannak körülvéve.

Felgyorsult világunkban annyi inger éri a gyerekeket, hogy ezeket képtelenek feldolgozni. Nagyon fiatal életkorban megismerkednek a számítógép, a laptop, a táblagép és a telefon használatával. Erről megoszlanak a vélemények, hogy jó-e vagy nem. Véleményem szerint van pozitív és negatív hatása egyaránt. Meg kell találni az egyensúlyt, ehhez szeretnék munkámmal segítséget nyújtani.

Rengeteg az elvárás már korai életszakaszban is a kisgyerekkel szemben, a szülő, a társadalom sieteti az érési folyamatot.  Közben nem vesszük észre, hogy alig hagyjuk a gyerekeket igazán gyereknek lenni, ezért szoronganak. Hiányoznak a céltalan szaladgálások, a nagymozgások. Ha megfigyeljük a csecsemőket, ők a szabadlevegőn alszanak a legjobbat, az 1-3 éves kisgyermekek a napjuk nagy részét kint töltik, ezzel szemben óvodába kerülve napjuk nagy részét a négy fal között kénytelenek tölteni.

Óvodában elvárás, hogy a csoportszobában csendesen, lehetőleg szaladgálás nélkül játszanak. Vegyenek részt a különböző kezdeményezéseken is, ahol azok a gyerekek kerülnek mindig előnyben, akiknek a képességeik jobbak, bárhogy is igyekszik az óvodapedagógus, a túl mozgékony, vagy gyengébb képességű gyerekek itt is frusztrálódnak. Ezért elkezdenek hangoskodni, szorongásukat, önbizalomhiányukat agresszív magatartással palástolják.

A gyerekek általában szűk, zárt családokból érkeznek az óvodába, megszűntek a több generációs nagycsaládok, kevés a testvér, ezért erősen kialakult ÉN-tudattal, de az addigi közösség hiánya miatt a MI-tudat hiányával érkeznek az óvodába.

A közösségbe kerülve rengetek frusztráció éri őket, nehezen illeszkednek be a közösségbe, ezért megjelennek a különböző agresszív elemek, az addigi nyugodt kisgyerek dühös, elkezd harapni, csípni, verekedni. A szülő pedig csodálkozik, hogy mi történt.

A mi óvodánkban a környezeti adottságaink miatt lehetőség van ezeken a dolgokon változtatni. Környezetünk legoptimálisabb a kisgyerekek nevelésére. Tágas udvarunk van, alig pár méterre a Tisza holtága található, hatalmas erdőséggel és mezővel körbevéve. Ez adta az ötletet, hogy lehetőség szerint szakítsak a hagyományos óvodai neveléssel. Előnyben részesítem a szabadban a játékot, de a különböző foglalkozásokat, tevékenységeket is előszeretettel végzem a csoportszobán kívül. Kidolgoztam egy környezetvédelmi modult, amely egész nevelési évünket átfogja, ennek segítségével megismerjük környezetünket, meg tanuljuk óvni azt. Az évek során rádöbbentem, hogy a gyerekek nem csak a saját környezetükhöz, hanem társaikhoz is pozitívabban állnak, kialakul egymással szemben az empátia.

Minden héten legalább egyszer, ha az időjárás engedi, akkor túrázunk a különböző tanösvényeken, erdei tornapályán, vagy az erdő közepén lévő kalandparkhoz. A gyerekekkel közösen meghatároztuk a saját „erdei” szabályainkat.

  1. Az erdőben nem hangoskodunk, mert zavarjuk az erdő lakói.
  2. Nem tépünk le semmit, nem bántjuk a növényeket.
  3. Nem bántjuk az állatokat. pl. bogarakat.
  4. Nem szemetelünk.

A gyerekek egymást figyelmeztetve tanulnak meg így alapvető magatartási szabályokat. Ezeket a szabályokat később könnyebb a csoportszobába is becsempészni, nem hangoskodunk, nem veszekszünk stb. így sokkal kevesebb a konfliktus.

Az erdei túrákra többször viszünk rajzeszközt, egy pihenő helyen letáborozunk, akinek kedve van, az lerajzolja a fákat, a vízpartot, aki futkározni akar az ott lévő játszótéren teheti azt.

Sokszor egy kis tisztásra letelepedve mesélem el az épp soron lévő mesét, nagyobb gyerekeknek a legideálisabb hely a különböző tündérmesékhez. Öröm hallgatni, ahogy meglódul a gyerekek fantáziája, a lelógó indáknál a „Tündér labirintus” található, a vihar által ledöntött, félig kidőlt fa a „Meseország” kapuja. Visszatérő helyeink vannak az erdőben, sokszor, ha fúj a szél, már a tündérek hangját is hallják és elképzelik, az erdő mélyén van valahol a tündérek üvegpalotája is.

Többször el is játsszuk a meséket. A fiúk különböző próbákat kell, hogy kiálljanak. Célba dobunk, botot vágva kardozunk, kúszunk, mászunk. Itt azok a gyerekek is sikerélményhez jutnak, akik esetleg más területen lemaradást mutatnak, így ők is kivívják társaik tiszteletét. Eleinte féltem, hogy ez a botozás veszélyessé válik, de kiderült, hogy a fiúknak a legjobb játék, hiszen genetikailag hordozzák ezekre a viselkedésformákra az igényt, kellő szabályokat betartva senki se sérül, és nagy energiák szabadulnak fel, egyáltalán nem vált ki későbbi agresszív magatartást.

Amikor nagy botokat keresve, arra támaszkodva az erdő mélyén járunk, senkinek se jut eszébe, hogy veszekedjen, komolyan veszik, hogy a lányokat, a kisebbetek segítjük. Séta közben jókat beszélgetünk és észrevétlen azok a gyerekek is megnyílnak, akik szótlanabbak. A túra végén a botok átalakulnak „nyárssá”, eljátsszuk a közös szalonnasütést, a pikniket, beszélgetünk, közben megbeszéljük a felmerülő matematikai problémákat, verselünk, énekelünk.

A túrák során nincsenek kötöttségek, sorakozás, párválasztás stb., a szabály csak annyi, hogy nem megyünk előre és nem maradunk le, egybe tart a csapat. Öröm nézni, ahogy figyelnek egymásra, figyelik a neszeket, a kisállatokat, a növényeket. Ha valaki érdekeset lát, az szól a társainak. Megfigyeltem, hogy ekkor nem csak a barátok között alakul ki kommunikáció, de egymás mellé sodródnak azok a gyerekek is, akik a csoportszobában nem játszanak együtt, az esetleg perifériára sodródott gyerekek is figyelmet kapnak társaiktól.

A fiúk legkedvesebb tevékenysége az erdőszéli tisztásnál a versenyfutás, addig a lányok tavasszal virágot szednek, ősszel színes leveleket, makkot gyűjtenek, amiből az oviba kiállítást készítünk, vagy kreatív tevékenység során valamit alkotunk belőle.

Évente többször is lovas kocsizni megyünk, így az erdő messzebb lévő területeit is megismerjük, a pihenőhelyen különböző ügyességi, erőnléti vetélkedőket szervezünk, levezetjük a felesleges energiát. A gyerekek újabb élményekkel lesznek gazdagabbak.

Nem csak az erdőt járjuk azonban, minden lehetőséget megragadunk az életszerű tevékenységekre, amit a környezetünk ad.  Elfogadtunk meghívást egyik óvodásunk udvarába almát szüretelni, közeli gazdaságba szőlőt szedni.

 

Ezek a tevékenységek mind a gyerekek aktivitását biztosítják. Az aktivitás pedig oldja a frusztrációt. Azokat az ismereteket ezekben a helyzetekben könnyedén átadom a gyerekeknek, amelyek később az iskola megkezdéshez szükségesek. A gyerek a valós élethelyzetben, szabadlevegőn, valós tevékenység közben sokkal többet tanul, mint a mesterségesen létrehozott környezetben, minél többet tud, annál nagyobb az önbizalma, ebből kifolyólag kevesebb az agresszív magatartása.

Amikor egy programról fáradtan, élményektől kipirulva, kicsit maszatosan visszatérünk, az óvodába senkinek se jut eszébe veszekedni, dühöngeni, közösséggé kovácsolódva, egymáshoz szeretettel fordulva elevenítjük fel a történteket, ki mit látott, kinek mi tetszett a délelőtt folyamán.

Munkám során vallom, hogy a gyerekeknek a legfontosabb óvodáskorban a mozgás lehetőségek és az élmények biztosítása.

Teljesen nem lehet egy óvodás csoportban kiküszöbölni az agressziót, de próbálok nagy türelemmel, szeretettel, odafigyeléssel enyhíteni ezen, oldani a szorongásukat, segíteni a rám bízott kisembereknek a konfliktusok megoldását, feloldását, egymás elfogadását.

 

2016. december közönségdíjjas pályázat 50 ezer forint értékben

Mártélyi ÁMK Mártélyi Óvodája

Mártély Petőfi u. 1. 6636

Csatlós Pálné

Mici Mackó csoport

 

 

„Kontyos-kendős Ősz-anyó

söpröget a kertben,”

 

Az ősz kincsei komplex óvodai nevelésben 3-4 éves korban

 

Óvodánk egy kistelepülésen, a Holt-Tisza partjától 200 méterre helyezkedik el. Tájvédelmi körzet, a falu lakói mezőgazdaságból, állattenyésztésből és idegenforgalomból élnek. Ez a helyi sajátosság adja meg óvodánk arculatát. Sokat foglalkozunk a környezetünkkel, sétálunk, tapasztalatot gyűjtünk a közeli erdőben, a mezőn, kiemelt szerepet kap a környezetvédelem.

 

Fontosnak tartom, hogy a csoportszobába is bevigyem a környezetünk egy kis darabkáját.

Tanév kezdetekor a széles ablakpárkányokra kosárkákat helyeztem, őszi gyümölcsökkel, zöldségekkel raktam tele, ide kerültek a termések is, dió, mogyoró. Együtt sétáltunk az erdőbe, itt gyűjtöttünk makkot, száraz leveleket, kis ágakat, ezek mind helyet kaptak a kosarakba.

Amikor a gyerekek látták, hogy mindig hozok valami újabb kincset, ők is versenybe gyűjtögettek, szerencsére a szülők is partnerek voltak, hoztak kukoricát, dísztököt, paprikát, kukoricaszárat, csuhét, csutkát. A gyerekek az óvodába jövet, ha észrevettek egy érdekes levelet, ágat örömmel hozták reggel, így szinte észrevétlen eltelt a beszoktatás időszaka.

A „kincseinket” együtt rendezgettük és számomra egyre több nevelési lehetőséget nyújtott ez a tevékenység. Sokat beszélgettünk a válogatás, csoportosítás során, így észre vétlen megtanultuk a zöldségek, gyümölcsök neveit, szókincsük bővült, ismereteket szereztek a gyermekek a beszélgetések során. Szót ejtettünk a felhasználásukról, fontosságukról. Ízleltük, tapintottuk, összehasonlítottuk, számláltuk, így a gyerekek alapvető matematikai tapasztalatokat is szerezhettek.

 

Gyümölcssalátát készítettünk, almát aszaltunk, befőttet is készítettünk közösen, amivel a csoportszobát dekoráltuk.

 

Játékidőben sokat barkácsoltunk a gyerekekkel, kicsik lévén inkább csak figyelték, hogy hogyan születnek a termésbábok. Válogatták a felhasználható anyagokat, tapintották, méregették, ez által különböző tapasztalatokra tehettek szert /tulajdonság, forma, felület, nagyság stb./ Gesztenyéből figurákat készítettünk, elkészült Gesztenye Apó, Gesztenye Anyó, Gesztenye Guszti. Ők lettek a gyerekek barátai.  Először nem is gondoltam mekkora segítséget fognak ők nekem nyújtani a beszoktatás során. Az ablakpárkányon kaptat ők is helyet, amikor valamelyik kisgyerek sírni kezdett reggel, az elvállás pillanatában elővettük a Gesztenye-családot és az anya, apa, testvér szerepét átvéve „szóltak” a kicsikhez.

A gesztenye további lehetőséget adott, felhasználtam az irodalmi nevelés területén is. Közösen készítettünk a gyerekekkel süniket, majd levélágyat, „avart” készítettünk a közösen szedett és préselt levelekből. Így született Csukás István Sün Balázs meséjének a dekorációja.

Napokig kérték a gyerekek ezt a mesét a „díszlettel”.

 

A gesztenyét drótra felfűztük, a hosszú kígyókat az asztalon hasonlítgattuk, majd együtt énekeltük:

Kis, kis kígyó, tekeredj a fára,

Kis, kis, kígyó tekeredj a fára.

A játék végén ebből is dekoráció készült a csoportszoba falára.

 

Készítettem csutkaszárból lovat, huszárt, mikor elkészült játszottunk és mondókáztunk.

Gyí paci, paripa

Nem messze van Kanizsa

Oda érünk délre

Liba pecsenyére.

 

Készítettünk csuhéból „Csutka Rozit”, szándékosan arc nélkül, a gyermekek fantáziájára bízva, hogy hogyan képzelik el. „Ő” lett a csoport „felügyelője”, ha valaki szétdobálta a játékot, vagy veszekedett „Rozi” mérges volt, ha nem volt rendbontás, akkor örült. A gyermekek pár nap múlva már mondták, - ha valaki vétett a szabály ellen, hogy nézzétek „Rozi” mérges.

 

Egyik nap új lakóval bővült a „kincsestárunk” Több tökök hozott az egyik kisgyerek. A forma adta az ötletet. A tökből és almából, hurkapálca, pár szem kukorica segítségével készült a „Török basa” Ez a figura később több mesében is helyet kapott.

Segítségével meséltem Móricz Zsigmond verses meséjét, a Török és a teheneket. Készült kukoricából egy gazdaasszony, díszes falevélből a kiskakas. Fakockából építettünk várat, ez lett a basa palotája, ezek az eszközök segítségével a gyerekekkel együtt meséltük a Kiskakas

gyémánt fél krajcárját.

 

A csoportunkban szokássá vált a mindennapi gyümölcsfogyasztás, a szülők segítségével, akik rendszeresen gondoskodnak a kosaraink pótlásáról. A közös gyümölcsözés közben önkéntelen megtanultuk az első mondókáinkat is.

 

Piros alma de kerek,                          Piros alma csüng a fán,

Kóstoljuk meg gyerekek.                    Szakíts le te barna lány,

Ugye édes, ugye jó,                            Leszakítom, megeszem,

Nekünk hozta ősz anyó”                             Mert az almát szeretem.

A „babakonyhába” piacot rendeztünk be, a gyümölcsöket kosárba, kis garabolyokba tettük, választottunk „kofát”, a játékmérlegre helyezve a gyümölcsöket hasonlítgattuk, méregettük, közben alapvető udvariassági formulákat is gyakoroltunk, mint a köszönés, kérés, stb.

Körjátékot játszottunk, mindenki vidáman énekelte:  Hej a Sályi piacon, piacon….

Az almát is felhasználtuk, mint a barkácsolás eszközét, őszi fát készítettünk, levél és alma nyomda segítségével, almát festettünk temperával, majd termésbábot is készítettünk belőlük.

 A pályázatokat képekkel a családinet.hu oldalán lehet elolvasni.

Az őszi mese-kendőnk segítségével varázsoltunk almás mesét is:  Szutyejev Alma meséjét.

Az egyes tevékenység során sokat beszélgettünk az Őszről, mint évszakról, a környezetünk változásairól, bízva abban, hogy gyermekeink érzékeny részei lesznek saját környezetünknek, azt ismerik, szeretik és óvják.